Hű szeretők


Az éjek múlnak, búsan, parttalan,
hiányod űre vérembe hatol,
kezembe görcs áll már, éget a toll,
kifulladásig írom jajszavam.

Nem volt hibás sem ő, sem én, se más,
sirámom zömmel mégis róla szólt;
kiskésnyi élet fűszersója volt,
s elválva szüntelen hiányzik már.

Miért is hagytuk rosszul választva,
ledéren lopni a szűkös időt?
Miért nem vállat vállal támasztva

hajoltunk össze, úgy, mint azelőtt,
dacolva gonddal, kínba fáradtan,
reményre vágyva a hű szeretők.

Utoljára frissítve:2019. szeptember 06., péntek 17:11
Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Tovább a kategóriában: « Zebrapatália Emlékfolt-szőnyeg »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned