Elsőként Darzsiling+

Egy ideje divatba jött a bakancslista,
persze csak egy „bizonyos” kor után,
hogy lássa a világ: még mindig tudok,
még sok minden lehet idelent-
magam felé pedig, hogy azértis
kicsikarok még egyet s mást ADDIG,
ami imigyen még nyújtható is kicsit
a nyitott szemű álmodozással.....
Amerikai filmekben láttam, hogy
pontokba szedve szokás ilyenkor
ejtőernyővel leugrani tízezer méter magasból,
mert hogy már mindegy, ott fenn a levegőben,
vagy „ágyban párnák közt halni meg”*-
aztán (újabb pontként) megmászni
egy nyolcezer méter feletti csúcsot,
hogy valamelyik dédunokám elmondhassa,
ott vagyok teljesen épen egy jégtömbben
valahol a himaláján, mint egy kihívás
a jövő felfedezőinek, mert ugye volt merszem
ezt választani ágy helyett –
persze van akinek olyan hosszú a listája,
hogy a halál nem győzi kivárni a végét,
ezért tenném fel elsőnek Dardzsilinget,
nehogy kifussak az időből
vagy az idő ne fusson el nélkülem,
szóval nekem ez lenne a legfontosabb: elmenni a SZÉKELYHEZ,
felmérni még ez életben az Ő távolságait mai mértékkel:
hány lépés lehetett a magyar a szanszkrittől,
de még az angoltól is, abban az elnyűtt bakancsban,
hány miatyánknyinak bizonyult a hit Enyedtől Zangláig,
a teán és jakvajon átvacogott magasságokig ?
Képes lennék csupasz kézzel feltartóztatni a kaszát,
áldozati ajándékot vinni Bhagavan Buddhának :
legalább amíg levehetném kalapom a kereszt tövében,
legalább amig kiszórnám zsebemből az erdélyi földet,
addig kegyelmezzen nekem
és persze Dardzsilingnek.


+Megjelent az Art’húr Irodalmi Kávéház oldalán, 2019 július 28.-án
*Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet

Utoljára frissítve:2019. szeptember 06., péntek 16:43
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned