7. Henry a folyónál

Henry így sóhajt magában:
Én nem vagyok *Berryman.
Tegnap este bár hídon álltam,
de nem úszom odalenn.
Nem hagyom, hogy beszippantson
magába az őrület!
Bassza meg! Töri a bakancsom
a fenekemet!

Mert Henry bakancsban, folyóparton
törökülésben ül.
A vizet nézi. Nincsen pardon:
arca föl nem derül.
Nem messze tőle bronzcipők,
meg egy másik víz-bámuló.
Ja, sétálgat arra még pár ripők,
meg egy hadsereg hazaáruló.

Ha szar az élet, miért pont én
menjek a víz alá
korábban, mint majd arra kérnek?
Hogy jöjjön a halál?
Öngyilkos alkat én nem vagyok,
talán nem túl szerencsés.
A beton szobában, ha jelt hagyok,
majd jön a lefestés.

*John Berryman

A 77 Henry-versek ciklusból

Utoljára frissítve:2019. augusztus 11., vasárnap 20:49
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « 6. Henry meseket olvas
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned