5. Henry a tavaszban

Végre tavasz. Akácoson
vágna Henry át.
Amint azon keresztüloson,
egy méh megcsípi farát.
Aj-aj, ordít Henry,
hogy a fene essen belé!
Miért kell nekem pont erre menni
a jövőm elé?

Tovább ballag fájó fenékkel.
Biceg most, annyi szent.
Magában még halkan szentségel
(hátha nem hallják fent).
De tavasz van, és mindent eláraszt
a szép szerelem.
Henry minden követőt lefáraszt.
Hályog van szemeden?

Mert Henry bizony találkára
sietett oly nagyon,
azért vágott át nagy bátran
az akácoson.
Csak egy dolgot tévesztett el
már megint a koma:
Későn: pontosan egy héttel
ért ma oda.

A 77 Henry-versek ciklusból

Utoljára frissítve:2019. augusztus 06., kedd 19:31
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned