anyu szerint

csakis a lányok
születnek angyalnak
nekem is nagy suhogó szárnyam volt
gyakran megdicsérte
milyen tisztán tartom
egészen az első menzeszig
akkor berontott a szobámba
és lekötözte
hiába bőgtem hogy így
nagyon fáj a hátam
kinyúlt rongyokba öltöztetett
jobb lesz ez így hidd el
hajtogatta

egy késő őszi este
fényképeket mutatott magáról
csodaszép volt
úgy tizenegy lehetett amikor
a szomszéd bácsi
lova egy pegazust ellett
a kocsmából hazafelé
elmesélte mindenkinek
a nagyi nem hitte el
de anyám látni akarta
átmászott a hátsó kerítésen
nem volt se pegazus
se kiscsikó csak egy
öreg gebe az ólban
kirepült  angyalkám
kirepült
jött nevetve a férfi
legalább félóráig húzta ráncigálta
végül tőből szakította ki
anyu szárnyait

azóta lógós ócska ruhákban jár
senki sem vette észre
hogy szürkére kopott a bőre
és minden egyes nyerítésre
összerezzen
csak nekem mondta el
és én nem mertem neki bevallani
hogy annak a vénembernek
még mindig vannak szárnyas lovai

Utoljára frissítve:2019. augusztus 06., kedd 17:55
Iványi Mónika

Iványi Mónika


1985-ben születtem Budapesten. Kétéves koromban a szüleimmel vidékre költöztünk, amiért mind a mai napig nagyon hálás vagyok nekik. Anyai nagymamám közelsége meghatározó szerepet játszott az életemben. Általános iskolámat Nyírkarászban, középiskolámat Kisvárdán végeztem. A Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója voltam.
2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál különdíjában részesültem.
Verseim egy része olvasható a Dokk Irodalmi Kikötő oldalán.
Antológiák amelyekben szerepeltem:
Szárnyak hullámverésben (Magyar Versmondók Egyesülete, 2004)
Szerelem (Albanegra Kiadó, 2014)
Szó-kincs 2015 (Aposztróf Kiadó, 2015)
Szó-kincs 2017 (Aposztróf Kiadó, 2017)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned