A következő reggelen

Elképzelem, hogy
a halálom utáni első reggelen
felébredek a szokatlan
tejfehér huzattól
s párnám helyett
valami foszlós pelyheket
igazítok fejem alá.

Olyan lesz,
mint egy novemberi pirkadat,
mikor a fák elcsöppennek
a sós ködben,
akár fáradt öregek homloka
s én hiába tapintom
helyed a megszokottba’,
fényüres lesz minden –
csak az emlékezés
sejti itt-ott a tárgyakat,
lélegzeted csöndjét,
a motozó árnyakat....

s akkor hirtelen
megkívánok egy keserű kávét,
olyan erőset,
amilyent te szoktál főzni
reggelente.
Utoljára frissítve:2019. augusztus 06., kedd 17:34
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Ki sír? Parakardiális »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned