Holdmászó

Haldokló éjszaka volt,
a messzi Hold, egyszerű, holt
ezüst, fátyol ruhában álldogált,
oly kimérten, oly büszkén,
ahogy nem tud sem a Nap,
sem a csillagok, csak ő, csak a Hold.

Aznap nem jött álom szememre.
Lélegzetem gyorsult egyre,
karabínerért nyúltam, futottam
a hosszú, azúrkék kötélért,
mint aki az életéért fut,
ahogy nem tud más, csak az ember.

Ragyogott az égbolt,
talán tűz, talán gyémánt,
de nem fény volt.
Magához húzott.
Valami más, mint egy apró szikra,
langyos, felébred tőle minden félholt.

Elkapta a felé hajított kötelet,
s én csak másztam,
másztam egyre közelebb,
akár az igazi szabad akarat.
De eltörött a karabíner,
majd a kötél is elszakadt.

Hát hazabotorkáltam,
s a Hold helyét átvette a Nap.

Diana Soto

Spanyolországban élek és alkotok. Vegyészként végeztem el a tanulmányaimat, azonban az irodalom rögös útjain kötöttem ki. Két verseskötet büszke tulajdonosa vagyok, emellett történelmi drámám is megjelent és elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma díjat 2016-ban. Az írás önkifejezés és szenvedély, egy belső láng, amelyet nem lehet elfojtani.
Versek mellett a mesék és regények különös világa is magába szippantott, így jelenleg két regényen és két mesén is dolgozom további köteteim és drámáim mellett. Ez év májusában lát napvilágot Az akasztott király című drámám és az év folyamán új verseskötetem is. Kedvenc témám az emberiség és a társadalom kritizálása. Írás mellett érdekel a fényképészet és a búvárkodás, szeretek olvasni és túrázni is. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Diana Soto

Tovább a kategóriában: « Körforgás Otthon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned