Élet és álom


Sötét madár az este
magasba lebben könnyedén,
szárnya alól kirajzanak
a honi csillagok
fényesen, ismerősen.
A holdat, magtalan ezüst tojását
 az égre felgurítja, hasztalan
nekem fehér arcod világít.
Elalszol, átsiklasz észrevétlen
akár a fény a réseken
az álmaidba, átlebegsz
követhetetlen egy új
dimenzióba, mely elragad
hatalmad nincs fölötte,
a rosszat durván felfokozza,
füledbe súg ijesztő jóslatot
elporladt szájról eleven panaszt
felszínre hozza elméd színeit
ijesztőn párosítva,
vagy amit ébren át sohase éltél
a szádra bűvölt álombéli csókot
beleperzseli minden nappalodba.

 

Utoljára frissítve:2019. április 03., szerda 14:36
Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Tovább a kategóriában: « Fény és sötét a végtelenségig »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned