Útravaló


Maréknyi vággyal, de tengernyi hittel
bandukolnak a napok.
Tettrekész reggelem álmossá estül,
mégis vele maradok.

Hűségem kötelez, becsületem óv,
konokságom megkötöz.
Belenyugvásom vasrácsai fölött
a tisztességem köröz.

Már nincs egyebem, mint a tisztaságom
lelkem hófödte hegyén,
pillangó álmok, tarka, szép képzetek,
csak értetek élek én.

Lehetett volna kegyesebb az élet,
a díj, a rang mást szeret,
de virágzó szívem kapott a fényből,
s kirügyezte lelkemet.

Megállok gyakran az útszéli padkán,
a megnyugvás többet ér.
Kincs az élet, hát ne rohanjuk végig,
egy perc, aztán véget ér.

Millei Lajos

1961 január 25.-én születtem Dombóváron. Ötvennyolc évesen három felnőtt fiú apja és két hét éves, gyönyörű ikerkislány nagyapja vagyok. Lengyelen, egy tolna megyei, dimbes-dombos faluban élek a feleségemmel. Nemcsak az ifjonti éveim vesztek el az idő feneketlen kútjában, hanem az egészségem is, ezért egy ideje már rokkantnyugdíjasként telnek a napjaim. Gyakorta ülök órákon keresztül (főként éjszaka) a számítógép előtt, hogy a fejemben kavargó gondolatok káoszát betűk, szavak, mondatok formájában rendszerezni próbáljam egy –egy vers, vagy novella kedvéért. A megjelent három verses és egy novelláskötetemen kívül megtalálható vagyok különböző irodalmi oldalakon, eleget teszek az ország számos nagyvárosából érkező könyvbemutatói felkéréseknek, és a nyolcvanas- kilencvenes években gyakorolt szerkesztői munkásságomat november 12.-e óta az Art’húr Irodalmi Kávéház virtuális hasábjain folytathatom.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned