Kis őszi szép, villanella

A birs megérett, mint az ősz fanyar lett.
Tort ült nyári fák fölött a múlás.
Vén magamtól megpihenni kéne.

Kint zord a táj, bent bor csitul merengve.
Szél szakaszt fagyöngyöt nyárfa ormán.
Se tánc, se dal csak megpihenni kéne.

Földanyánk lám új ruhát szeretne.
Fülőke nőtt a kerti tuskó odván.
Nem bálba megy, most megpihenni kéne.

Lesz jó meleg, bor, befőtt, cseresznye.
Egy próba csak, ha feslett tán a varrás?
Nem! Tél után majd felveszed feszesre.

Jó éjt aludj, hisz' kint tarol a beste.
A kút vizét vadszőlővel fedte.
Sarat takart az út zajos porára.
Meleg ha jössz csak szórd magad a fákra.

Kosztolányi Mária

Kosztolányi Mária
1955-ben születtem Bogyiszlón. Erdőit, mezőit, vizeit járva nőttem és hoztam magammal Nagyszüleim, kedves iskolám és a falu könyvtárának értékeit.
Székesfehérváron technikumot, Veszprémben szakközép-iskolát, főiskolát végeztem. Szakmám építőipari technikus, végzettségem szerint pénzügyi, számviteli szakember, mérlegképes könyvelő vagyok.
Veszprém megyében, Öskün élek. A sors vargabetűit járva dolgoztam ládagyártól pénzintézetig sok helyen. Közel 20 évig az építőiparban, ám a költészet velem volt mindig.
Várt türelmesen, csak betegségem alatt sürgetett kicsit, de már tudom, hogy lesz elég időm a megíratlanokra is.
Pár éve jelennek meg írásaim internetes lapokban, oldalakon, antológiákban. Verskötetem nincs.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kosztolányi Mária

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned