LÁZAK SZÜLETÉSÉRŐL

Pogány-mód szeretem e kopott keresztet,
rajta kis tengelic ösztönöktől reszket.
Híve új örömnek, táncoló tavasznak,
csicsergés, április reá ígyen hatnak.

Szép szándék, szelídség tájban minden kereszt.
Sziklaszirt, szivárvány anyaként ad kegyet.
Öreg fák ölelnek, nem hamis angyalok.
Áradó csillagok pogány titka vagyok.

Patakok barátja, záporok testvére,
hajnalok álmodó átka vagy reménye,
ki szerelmet kínál pipacsos határnak.

A világtól nem, de önmagamtól félek,
hogy kihunynak bennem vággyal vérző fények
s nem születnek szilaj, láng-lobogó lázak.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned