Vásznon

ábrándozok szívem konok
szívcsakrákat kortyolok
lenge álmom víg alak
szeretni téged hívtalak

vigaszom a két kezed
szorítja vállam mindened
a föld alatt az ég fele
belém lát kérdező szemed

és nemcsak lát de érti is
csended halkan megsimít
két lépés hozzád a téren át
eltűnni vágyó külvilág

miránk festi álmait
szellők kelnek vásznain
az élet lassan költözik
Istentől a köldökig

Jóbi Annamária

Szerkesztés alatt...

Tovább a kategóriában: « Ne Kifilézve »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned