RÉGI NÓTA


Allúzió a szerelem, szívek tündérszép allúziója …


Akkor, útközben, épp a meztelen ebédre menet,
ritmikus üvöltés állított meg a Giovanni szobájából,
a felkapott és proccos 118. Nyugati sugárút
és a dohos homályba futó Wesselényi utca sarkán,
kattogó bakelitről, vagy tán nyávogó, szalagos magnóról?
A régi nóta:

Hogy nemzedékem legjobbjai
nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
nem is ők nemzedékem legjobbjai.

Itt, e sarkon, hol nem száguldanak a fúvó paripák,
nem dübörögnek fel a testvéri tankok, dehogy,
némán illeszkednek a forgó fogaskerekek,
és barnahabosan csepeg a fáradtolaj,
mielőtt elérnénk a napsütötte sávig, fölüvölt
a régi nóta:

Hogy nemzedékem legjobbjai
nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
nem is ők nemzedékem legjobbjai.

Ebben a pengetarajos drótokkal kerített kis stadionországban,
ami ma a hazánk, ittfelejtett dalosoké, törtderekú dacosoké is,
ahol a retardált múlt és a letérkövezett jövő közé szorulva
fogatlan, fogadatlan, kúratlan kurátorok kedvét keresve
még mindig borról, lányról, szabadságról szól a
régi nóta:

Fiúk, nemzedékem legjobbjai
már nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
már nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
már nem is ők nemzedékem legjobbjai.

Köves István

KÖVES ISTVÁN
(1938.03.29. - )

Költő, drámaíró. Amit tud, azt nem a JATE Bölcsészettudományi Karán, vagy a Színház- és Filmtudományi Főiskolán tanulta, ott csak diplomákat szerzett. Életét (eddig) az irodalom és a könyvek jelentették: néhányan az ELTE Egyetemi Könyvtárának főkönyvtárosaként, a Magvető Kk. lektoraként, a Magyar Ifjúság, illetve az Ifjúsági Magazin irodalmi szerkesztőjeként, a Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió dramaturgjaként és számtalan irodalmi kör, klub, társaság alapítójaként, antológiák szerkesztőjeként emlékez(het)nek rá.
Versei és novellái elhíresült antológiákban, országos folyóiratok, heti- és napilapok hasábjain olvashatók, s újabban a világhálón (bővebbet a Google és a Facebook) is megtalálhatók.
Megjelent kötetei:
MIDLIFE CRISIS (London, 1967)
VOLTOMIGLAN – VOLTODIGLAN (Bp., 1975)
BLUE BOX + BLACK BOX (Bp., 1986)
BABÉRT BABÉRT (Bp., 1987)
AKKOR IS BOLDOGOK LESZÜNK (Bp., 1991)
EGY/SZEM/TANÚ (Szeged, 2002)
TÖRT/ÉN/ELEM (Szeged, 2004)
KUPLERÁJBAN NINCSEN SZŰZLÁNY (Bp., 2016)
ULICKAJA SZOKNYÁJA MÖGÉ BÚJVA (Bp., 2017)
NA, NEHOGY MÁR, KEGYELMES URAM! (Bp., 2018)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned