Kezdetben vala(ki)

Fa törzsén egy arc,
amúgy kihalt
a táj, kísért,
kérges tenyerén hordalék
a város, bensőséget ígér,
csak a 442-es úton
gurul szét a csend.
A felhőket még nem
élesítette ki a nap,
szárnyakat próbál az emelkedettség.
Szájukat nyalják a kutyák,
s leugatják munkába menőkön
az eltévedt idők kezdetét.

Stonawski József

Stonawski József
1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.
A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.
Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban (Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint magánkiadásban öt önálló kötetben a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « Vess ki magadból! Válasz utólag »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned