Ferencz Anna: Kietlen kockaköveken
novellás kötet recenzió

Ferencz Anna első kötetes író. A Kietlen kockaköveken című magánkiadásban 2018.-ban megjelent, 66 oldalas novellás kötete 13 kisprózát tartalmaz. A kötet egésze és részletei is tetszettek, azonban számomra feltűnt, hogy egy-két kivételtől eltekintve mintha nem lennének befejezettek a történetek.
Én nem foglalkoztam semmilyen formában prózával - sem értékelésként, sem íróként -, de a régi tanulmányokból rémlik, hogy a novella végén többnyire valamiféle összegzés, vagy csattanó várható, még ha az nem is szól nagyon nagyot. Ebben a kötetben ilyen értelemben egy olyan novella van, amelyben van ilyenféle lezárás, a többi hiányérzetet hagy, mintha nyitott maradna.
Ami viszont feltétlenül tetszik a kötetben, az minden más: a nem egysíkú, nem egy kaptafára készült sztorik, a szöveg formálása - egyik írásában olyan ütősre sikerült egy hasonlat, akár lírai versben is megállná a helyét. Az írónő bátran és jól kezeli az erotikát, de a szürrealitás és a realitás egybefolyatása - egészen a groteszkségig feltűnő bennük. Azt gondolom, hogy ezt a groteszk szürrealitást bízvást lehet Gogollal és Kafkával párhuzamba állítani. A kötetnek ez a legerősebb vonulata. Nagyon fontos és visszatérő elem az írásokban, hogy szereplőit valamiféle peremhelyzetben láttatja. Hősei a groteszk szürrealitáson túl mind, vagy majdnem mind valamiféle peremen vannak, késélen, társadalmi szélen.
Némelyik helyzetben, szereplő rajzában gyanítani lehet egyfajta önéletrajzi allúziót, de nem feltétlenül történeti-tapasztalati, inkább csak érzelmi szintűt, talán ez is adja, hogy az elbeszélések - sokféleségük ellenére is - egyfajta homogenitást adnak a kötetnek. Ez szerencsére nem fokozódik az unalomig.
Mindent összevetve Ferencz Anna első írói jelentkezése reményekre jogosítja föl az olvasót. Ha a fiatal írónő debütáló kötete ilyen erős lett, az írói- és élettapasztalat tovább emelheti írásainak fajsúlyát. Melegen ajánlom kötetét a groteszkre, szürreálisra fogékony olvasónak.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned