Mozart és a kaméleonok

kezemben Capote
asztalomon kávésibrik meg színes karácsonyi süti
az idillből csak én lógok ki
kopottas melegítőben joviális hatvanas
hmmm
jól elvagyunk vigyorog Truman Capote
nincs jobb dolgod ember
mint szövegeimmel indítani
az új évet
a hónapot
a napot
Capote rekedten felnevet
könnyű neked sóhajtok
valami megfoghatatlan empátiával nyúlsz át téren és időn
belebújsz mások lelkébe
lecsupaszítod
mégsem formálod a magad képére
belőled beszélnek ki
felhörpinted hozzá az olvasót is
mint én a kávét
megcsócsálod
átbocsátod emésztőrendszereden
mire végzel vele
már más szemmel látja a világot
ráébredve újra
mennyi szín és mennyi árnyalat fér meg az emberben
semmi sem fekete vagy fehér
senki sem jó vagy rossz
csupáncsak emberi
Capote gondterhelten fürkészi arcom
ne spilázd túl a dolgokat
egyszerű az egész
ha betűhangyákat eresztesz papírra
ne légy diktátor
hagyd
hogy önálló alakzatot öltve járják körül a témát
mit elébük löktél
meglásd
mit összehordanak könnyebb megszűrni
hogy különváljon az esszencia
de mit tanítlak itt hiszen smucig vagy
egy kávét is sajnáltál tőlem
legyint
s kaméleonná válva visszabújuk a könyvbe
Mozart és Marilyn Monroe mellé

Legfrissebbek a szerzőtől: Márkus László

Tovább a kategóriában: « Játékterem Emlékszel? »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned