Végzetváró

Néma tűrésedben a jóistent sejtem,
lenyelt könnyeid az én torkom is marják,
helyetted nyüszítek kutyaként kiverten,
s fájdalmad gödrének kaparom az alját.

Kiutat keresek számodra, számunkra,
kaparok és ások beszakadt körömmel,
s ahogy halad lejjebb e pokoli munka,
verejtékemmel egy felismerés önt el:

mélyülő gödörben mélyülő fájdalom,
mint ’ahol kitisztul az emberi szellem’*
a kínok kínjának önmagam átadom,
megbánva százszor, hogy véle feleseltem,

kit nem láttam soha, s ha léte rágalom,
mi dolgom nékem e földön az éggel?
Vágyam, hogy fejem majd nyugodjon válladon,
ha lenn kitaszítva, testünk ép(p)en ég el.


*részlet: Dante: Isteni színjáték /Purgatórium, Első ének/ /fordító: Babits Mihály/

Török Nándor

Bemutatkozás

„Nem vagyok bölcs és nem vagyok bölcsész. Nem vagyok bölcsész és ezt a költészetben szakmailag hátrányként élem meg. Máshonnét indultam és máshová is fogok érkezni, ha egyáltalán megérkezem valahová és nem tévedek el. Keveset tudok, kevesebb a belém sulykolt elméleti élmény és a fölöttem lebegő isteni sugallat. Ezért a valóságra hagyatkozom. Hol mélysége homályában tapogatózom, hol vibráló fényében szárnyalok. (Mindenképp elvakítva érzem magam) Sokszor nem tudom minden gondolatomat és érzésemet megfogalmazni, ezért egy állandó hiányérzet mardos, de talán jobb is így. Van, ami inspiráljon.

Ha fájdalomról írok az valódi földi fájdalmat jelent és a papírra vetett boldogságot sem élem meg oly bonyolultan és szárnyalón. (Ha a rózsáról írok, nemcsak a szirmok illatát, nemcsak a tüskék szúrását érzem, hanem a trágya természetes szagát is, mit ültetéskor a tövéhez tettem. Kérges tenyeremen érzem az ásó ismerős nyelét, bakancsom résein érzékelem és értékelem a kiloccsant öntözővíz pimasz tréfáját, s metszőollómon hallom lecsordulni az elfagyott hajtások megkönnyebbült sóhaját. De legtöbbet a körmeim alatti gyász és nyöszörgő derekam szemérmes suttogása mond el.)

Ez is egyfajta költészet, csak kicsit talán kiábrándító, hiszen ezekkel a dolgokkal senki sem szembesül szívesen.”

Török Nándor

(részlet: Ars poetica)

http: mek.oszk.hu/18300/18382/

Tovább a kategóriában: « Impact Életfogytig »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned