Diogenész


Nem értem a dolgok menetét.
Erőtől duzzadnak az akarnokok,
s lázongva mind tüzes fejjel
izzó palástban üvöltik:
halljatok!

Ha későn is, de szertelen
korunk bölcseit lesem,
s hideg fejjel hallgatom,
ahogy Diogenész izzik a padon,
s értem vagy ellenem beszél.

Égni kéne? Égj!
S a pillanatban
a pillanat ha önmagáért van,
Diogenész kering léhán
a földről fölszedett
szavakban.

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Esthajnal Hiábavalóság »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned