Töréspont

Már nem tudja
hol hasadt ketté
mikor szakadt ki végleg
zsigerig letapogatható
frencsájz -formába
öntött önmagából
a stabil foglalatból
amelyben állítólag
még jól is mutatott
vagy legalábbis
használható volt
mint reprezentatív
mintadarab -

A törvénytelenségben
spontán feloldódott
most éppen egészen
alaktalan
és rendszertanilag is
besorolhatatlan
(amiért néhányan
következetesen szidják
mások komplett őrültnek hiszik) -


Éjszakánként
halott atyját idézi
és koponyát vallat
mint öccse Helsingörben


Közben mindent ért
mindent érez


végszavakat kreál
visszamosolyog
féltérdre ereszkedik

Utoljára frissítve:2019. február 04., hétfő 18:08
Pápay Eszter

Vácott születtem, 1967-ben, Szent Mihály napján. A keresztségben az Eszter nevet kaptam, amitől tízéves koromig ösztönösen szabadulni szerettem volna. Ma már értem miért és azt is, mi értelme mégis annak lenni, aminek és akinek az ember született. Gyerekként nagy hatást gyakorolt rám az extrém mennyiségben elolvasott mese, Attila véres szárszói inge és a felismerés, miszerint nem mindenki látja értelmét a hangyák etetésének. Korán kezdtem írni, s az elmúlt évtizedek alatt sokféle formában műveltem ezt a dolgot: írtam riportot, publicisztikát, forgatókönyvet, dalszöveget, bohózatot, miegymást. A művészetekhez való vonzódásom az egyik legmeghatározóbb tényező az életemben; a szavakkal való alkotáson túl a zene és a képi kifejezés különösen közel áll hozzám. Szemlélődő és kutató természetem elsősorban az emberi lélek rezdüléseire kíváncsi . Ez foglalkoztatott illetve foglalkoztat pedagógusként, újságíróként, szerkesztő-riporterként, költőként és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ezért indultam hivatás szintjén is a pszichológia irányába. Írói feladataim mellett alternatív terápiákkal, elsősorban művészetterápiával foglalkozom. Azon barátaim és kollégáim akik igazán ismernek, a világ egyik legrealisztikusabb misztikusaként gondolnak rám. Akik nem ismernek, - nos, azok számára is van még esély.

Megjelent köteteim:        

                                           A gyógyszer neve: megbocsátás ( lélekpatika ) 2010

                                          A magányos dervis tánca   (egyperces lélekmesék, novelláskötet ), 2014

                                          Ahogy tőlünk telt (interjúkötet, társszerzőként),   2015  

                                          A tükör ott benned ( verseskötet ) , 2016

                                                                    (ennek része a „Szélpalota” című gyermekversciklus, 2006-ból)

Önálló kiállítás: „Nézzétek a mezők liliomait”, 2003

Tovább a kategóriában: « Harmincnyolcadik Ima a távozóért »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned