- Írta: Vaskó Ági
- Kategória: Versek
- Megjelent: 114 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Jégbe zárt világ
Fehér halállal jött a tél,
a szűzi-fehér hó helyett
ónos esőt hozott a szél,
s a kormos éjre ráhegedt.
Imára kulcsolt kezeken
reményt remél az áhítat...
Miközben kint az ereszen
a hízott jég halált itat.
Csipkét horgol a fürge dér
- kristály a fonál, jég a tű -
ám amit alkot, mit sem ér,
ha halált sír a hegedű.
A csupasz, vézna bokrokon
fázva feszül ki szemfedél
a villanydróton, s oszlopon,
jégcsap - sóhaj - földig ér.
Nyarat sirató vézna fák
rogynak térdre a súly alatt,
jajongva sír száz száraz ág,
míg földre hullva szétszakad.
Dermedten jön a másnap el,
ezüst lesz holnap jég-világ,
mindent vasmarkú kény ölel,
és szirmot bont a jégvirág.

Vaskó Ági
Önéletrajz
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
- Hajnalfényű gondolat,
- Illanó idő,
- Csendből fakadt.
Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.