Jégbe zárt világ

Fehér halállal jött a tél,
a szűzi-fehér hó helyett
ónos esőt hozott a szél,
s a kormos éjre ráhegedt.

Imára kulcsolt kezeken
reményt remél az áhítat...
Miközben kint az ereszen
a hízott jég halált itat.

Csipkét horgol a fürge dér
- kristály a fonál, jég a tű -
ám amit alkot, mit sem ér,
ha halált sír a hegedű.

A csupasz, vézna bokrokon
fázva feszül ki szemfedél
a villanydróton, s oszlopon,
jégcsap - sóhaj - földig ér.

Nyarat sirató vézna fák
rogynak térdre a súly alatt,
jajongva sír száz száraz ág,
míg földre hullva szétszakad.

Dermedten jön a másnap el,
ezüst lesz holnap jég-világ,
mindent vasmarkú kény ölel,
és szirmot bont a jégvirág.

Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Foglyok Hatásszünet »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned