Esik

apró hegedűket emelnek
hórukkos cinegék
de már tömörebb a csönd
elrontott összegyűrt versek
a felhők odafönt

a járda széle fényes
mint rúzsos cédaszáj

erkölcscsősz levelek
esernyői alá rejtőzik a táj

mint tűzvész után korom
varjak szállják meg a fákat
a délután becsukódik
de a tócsák szeme egyre
tágabb

 

 

Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.

Utoljára frissítve:2019. március 06., szerda 14:49
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Valóság ver Előszoba »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned