Seamus Heaney: Relic of Memory

The lough waters
Can petrify wood:
Old oars and posts
Over the years
Harden their grain,
Incarcerate ghosts

Of sap and season.
The shallows lap
And give and take:
Constant ablutions,
Such a drowning love
Stun a stake

To stalagmite.
Dead lava,
The cooling star,
Coal and diamond
Or sudden birth
Of burnt meteor

Are too simple,
Without the lure
That relic stored—
A piece of stone
On the shelf at school,
Oatmeal coloured.

 


Seamus Heaney: Relikvia

A tavak vize
erdőt konzervál:
régi evezők
és a cölöpök
az évek során
megkövesednek.
Magukba zárnak
embert, éveket.

A sekély víz
és a többé-kevésbé
állandó oldás,
mint a fullasztó szerelemé
egy cölöpöt
sztalagmittá kövít.

A holt láva,
a kihűlő csillag,
a szén és gyémánt,
vagy egy égett meteor
hirtelen születése
túl egyszerű;
a varázslat nélkül
csak egy ereklye -
egy kődarab,
az iskola
zabkása színű
polcán.

 

 

Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.

Utoljára frissítve:2019. március 05., kedd 15:59
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned