Ne csak így egyszer

Koppan az álom, csúszik a reggel.
Fagyos tükrébe bámul az utca.
Komor várost fest kék ecsetével,
vagy rossz kedvében, vagy Isten tudja.

Mégis gyönyörű a csípős fázás,
a szeretetfát csempésző erdő.
Titkokból épít a sok-sok súgás,
tornya fülünktől szívünkig érő.

Fényeket gyújt most velünk megküzdve
gyermeki zsongás, áldott alázat.
Színt csókol kedve, ne legyen szürke
tegnapi bánat, unott ábrázat.

Ne legyen kérdés, hasson az ünnep!
Legyen az mindig megünnepelve!
Fessél sok szép színt, ecseted meglep!
Ne csak így egyszer, december este.

Nagy Antal Róbert

NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
 
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.

Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned