An Clara Rilke-Westhoff

Weihnachten ist der stillste Tag im Jahr,
da hörst du alle Herzen gehn und schlagen
wie Uhren, welche Abendstunden sagen:
Weihnachten ist der stillste Tag im Jahr.

Da werden alle Kinderaugen groß,
als ob die Dinge wüchsen, die sie schauen,
und mütterlicher werden alle Frauen
und alle Kinderaugen werden groß.

Da mußt du draußen gehn im weiten Land,
willst du Weihnachten sehn, die unversehrte,
als ob dein Sinn der Städte nie begehrte,
so mußt du draußen gehn im weiten Land.

Dort dämmern große Himmel über dir
die auf entfernten weißen Wäldern ruhen.
Die Wege wachsen unter deinen Schuhen
und große Himmel dämmern über dir.

Und in den großen Himmeln steht ein Stern
ganz aufgeblüht zu selten großer Helle,
die Fernen nähern sich wie eine Welle
und in den großen Himmeln steht ein Stern.


Clara Rilke-Westhoffnak

Karácsonykor legcsöndesebb az év,
a szívverésnek is hallani hangját,
mint órákét, az estidőt ha mondják:
karácsonykor legcsöndesebb az év.

Kerekre nyílik gyermekek szeme,
nézésüktől a dolgok nagyra nőnek,
anyai vágya támad most a nőnek
s kerekre nyílik gyermekek szeme.

Menned kell mostan messzi földre már,
érintetlen karácsonyéjbe látni,
városlakó, csak erre vagy kíváncsi,
így kell menned a messzi földre már.

Ott nagy egek borulnak majd föléd,
távolból fénylő erdőkön nyugodnak.
Cipőd alatt az utak is bolyongnak
és nagy egek borulnak majd föléd.

S a nagy egekben, fönt, egy csillag áll,
fénye kibomlik és az éjszakából,
akár egy hullám, közelít a távol
s a nagy egekben, fönt, egy csillag áll.

Utoljára frissítve:2018. december 04., kedd 11:36
Suhai Pál

1945-ben született Bezenyén. Ugyanebben az évben Paksra került, 1963-ban itt is érettségizett. 1968-ban az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses középiskolai tanári diplomát szerzett. Előbb a TIT Budapesti Szervezetében szervezőként dolgozott, majd a 31. sz. Szakmunkásképző Intézetben, illetve a Vas utcai Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított. Időközben az OPI-ban tantárgygondozói állást is vállalt. 2005 óta nyugdíjas. Irodalom tankönyvcsaládját a Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. A Magyar Írószövetség tagja.

Kötetei: A magunk kenyerén (kortárs költők versantológiája), Szépirodalmi, 1971; Akár az üldözött (versek), Magvető, 1984; Mikszáth Kálmán kritikai kiadás 78. és 80. kötet (sajtó alá rendezés Rejtő Istvánnal), Akadémiai, 1984, 1987; Porba írt sorok (versek), szerzői kiadás, 1994; Irodalom, művészet az alteritás korában (tankönyvcsalád, 1–3. kötet), Holnap, 2004; Kísértetek kora (versek), Orpheusz, 2005; Gyermekrajzok (versek), Holnap, 2007; Tudósítások a katedráról (tanulmányok, esszék a közoktatásról), Orpheusz, 2007; Külön körön (versek), Napút Káva Téka, 2010; Vallomás sötétből (Rainer Maria Rilke hatvankét versének fordítása, kétnyelvű kiadás jegyzetekkel), Orpheusz, 2014; Bábeli adományok (irodalmi levelek, esszék, kritikák), Napkút, 2011; A tükröd én vagyok, nézd (Válogatás a Búzás Hubával való irodalmi levelezésből), Napút Káva Téka, 2012; Szigorú napok (versek), Napkút, 2012, Bábeli adottságok (irodalmi levelek, esszék, kritikák), Napkút, 2014;. Nomád szívvel (versek), Napkút, 2015; Bábeli adósságok (irodalmi levelek, esszék, kritikák), Napkút, 2016.

Legfrissebbek a szerzőtől: Suhai Pál

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned