A LOMBOK KÖZÖTT SZÉL ZIHÁL

A lombok között szél zihál
és tépett szárnyú angyalok
reszketve súgnak új imákat:
- Törvényt Urunk! Törvényt, erőt,
hogy lerázhassuk unt igánkat!

a lombok között szél zihál,
a porban rongy plakátok úsznak,
jajong már, ki tévútra tévedt,
bocsánatáért esd az Úrnak:
- Látod Urunk, velünk kiszúrtak.

a lombok között szél zihál,
nagy förgeteg lehet belőle,
ma még csak halk a jaj, nyögés,
de orkán lehet már jövőre.
De mondd, kinek megy rá a bőre?

Kamarás Klára


Legrégibb és legkedvesebb emlékeim Pécshez kapcsolódnak. Ott születtem, éltem tanulmányaim befejezéséig.
Pici gyerekkoromtól vonzott minden művészi, alkotó munka. A sors más útra terelt. A Pedagógiai Főiskolán szereztem matematika-fizika-rajz szakos tanári oklevelet. Azóta Letenyén élek.
Évekig, mint annyian, csak fióknak írtam, a nyilvános publikálás legcsekélyebb lehetősége nélkül. Változást a számítógép, az Internet hozott számomra és Kaskötő István biztatása adta meg azt az önbizalmat, amire szükségem volt a publikációhoz. 2002-től a kanadai Kaláka irodalmi weblap, versrovatvezetője és társszerkesztője voltam a lap megszűnéséig. (2018.)
Jelenleg a 21. kötetemen dolgozom.

Tovább a kategóriában: « Édesanyámnak Csak fújnak a szelek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned