Egy reggelen

Társad magányom, rád gondol a szakítás.
Gyűrött perceinket vasalja az idő.
Kígyóként tekereg rajtam a megszokás,
sakktáblámon gyilkos, fekete királynő.

Belém karcolt a kávé és hajnal násza.
Nem tudom, ki vagyok. Rám bámul a pohár.
És mégis vonz szerelmünk: vakítólámpa.
Vezetsz, vezetlek, hozzád láncol a vagy már.

Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

Tovább a kategóriában: « Vessünk számot, Uram! Mondanivaló »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned