NORMALITÁS

Valamikor az út
mindkét oldalán
észbontóan
rohantak a platánok -
s mi ültünk
ujjainkat összefonva
egy veszteglő vonaton.

Valamelyikünk nevetve
azt mondta,
karcoljuk szívünket
egy elérhető fába.

Azóta az út
mindkét oldalán
vesztegel a sok
ájult platán,
s mi itt ülünk
a száguldó vonaton,
mint habzó patakban,
imbolygó tutajon -
ujjunk egymás
pulzusán,
mérjük naphosszat
az észbontó megszokást.

B. Tomos Hajnal

B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív és az Art’húr Gondola szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Nászta Katalinnak szeretettel Rögök »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned