Varjakkal

Bátai Tibornak

Varjakkal érkezel
varjak lepik
a téli kép előterét
feljebb két távozó alak
anya és lánya
csak a hátukat látni
az útról letérve
gyalogösvényen mennek
a távoli falu tornya felé
az ösvény folyópartra
vagy havas síkra vezet
hó és víz a kép
logikája szerint
eggyé válik
folyó jegén is
át lehet kelni
varjaknak sem nagy ügy
megérkezni a hóba
ellepni a kép előterét
kitölteni az alapozó
vakfoltját a kép
üresében

aranyozott
metszett keretéről
beázás-foltjairól
patinás porrétegéről
még nem beszéltem
arról sem hogy anya és apa
idő előtti halála után
örökségként hoztam el
otthonról a karcot
ott lógott kamasz-szobánkban
vajon hogy jönnek a varjak
két lógó kamaszhoz
egy hűlő családi
ház üresében

ragaszkodtál
a házhoz
örökrészemet
megváltottad
üres helyemet
ellepték a varjak
anya és lánya távozóban
csak a hátuk és az ösvény
vonala írja ki hó és víz
együvé tartozását

Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Tovább a kategóriában: « Az elfelejtett faun Rítus »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned