Játszom

Mezítlábas a lélek,
rongyosan nagyon szegény.
Zárva a menedékek,
marad csak e költemény.

Szavakból épült kunyhó,
elbújok, mégis látszom.
Érzem, hogy nekem nem jó,
saját szívemmel játszom.

Feldobom és elkapom,
mint forró lángost a koldus,
és ha leesni hagyom,
lesz, aki bele rugdos.

Mellembe rejtem végül,
hallgatom, ahogy dobban.
Utolsó menedékül
elárvult világomban.

Kolumbán Jenő

Kolumbán Jenő

Szül: Miskolc  1950.08.16.

Tel:70/2776353

Legfrissebbek a szerzőtől: Kolumbán Jenő

Tovább a kategóriában: « Csalódásvers Acélos bizonyossággal »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned