Tócsába fagyva

sok éve Lőrincen a Béke téren
lábunk alatt a hó csikorgott
majd ismét havazni kezdett
kövér pihék kotlottak kabátodon
hogy kiköltsenek nekem
hógolyót gyúrtál rám emelted
a lendülettől kendőd félre csúszott
s engem eltalált az első szerelem

a Marosvásárhely utcában tócsába
fagyva vicsorgott egy tejes tasak
fázott a kezünk arcunk kipirult
leheletünk elefántformát öltött
majd elenyészett de ott cammog
dolgaimban és trombitál a múlt

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Vázlat Csalódásvers »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned