DRÓTSZONETTEK


29 (Elmosódott önarckép)

Egy barátomnak van egy látóembere,
aki a név és születési dátum
ismeretében a fejekbe lát bele.
Az egyik gyáva, a másik világunt.

Nem is csoda, hogy megörült nekem,
mert az én fejembe nem vezetett út.
Ez lett az én magányossági ünnepem,
betartja a közbevetett szót,

nem engedi azt, hogy lelepleződjem,
titkot csinál belőlem.
Dumával térek ki minden kiváncsiság elől.

Nem hallgatok, de nem fogok beszélni,
a vicceim sokan nem értik.
Míg az ostromlók védfala bedől.


32 (Ördögpiknik)

Csak mozdul és már kincset lop a nagy,
csak moccan és már rajtcsípik a kis
embert, bármit tesz, az cikis,
rosszul parkolt, adócsaló, avagy

jegy nélkül villamosra szállt föl,
egyszer tán számlát se adott,
a rendőr elött most pirul, dadog,
biztonságos világa rádől.

A fogdán elsírja magát, mindent bevall:
adójából kihagyott pár számot tavaly.
S a szomszéd kertből gyümölcsöt lopott.

A felelősség köztünk kódorog,
nincsen vihar, az ég mégis dörög.
Piknikezni járnak közénk az ördögök.

 

33 (Ki fél velem, ki ellenem?)

Álmomban nyelvemre bogáncs tapadt,
s nem tudtam lesöpörni róla.
Téptem már, a torkomból kiszakadt
egy hosszú ág. Kinek félni módja

van, az jobb ha fél, adóját lerója.
Sosem kötelező a félelem.
Mindenkinek van féltenivalója,
s akkor jobb, ha fél velem,

és egyben mégis ellenem.
A félelem sodor vad ágakat
a felszínre az álommélyi csendből,

a legtöbbnek nincs is neve, csak rád tapad:
hiány, remény, betegség és hamis tudat.
Ha letagadod, minden eldőlt.

 

35 (A közöny ellen)

A közöny ellen, mi körülvesz,
mit kellett volna tenni, és
mi meg-nem-tétele kevés?
A lehetetlennel nem küzdhetsz.

A valóság közé kiküldesz.
Ha érte mindent elhagyok,
egy ismeretlen arc ragyog,
a pillantása ferde tűz lesz.

Ugye te legalább megértesz,
a léted fény, ami elém tesz
egy árnyékot, és az is én vagyok:

lapos dolog, kis semmi-tüntetés.
Észak és dél közt meglazul a férc,
lyukas helyek a lélekpólusok.

Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

Tovább a kategóriában: « Út
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned