Rom fölött

– a csorvási templomromra

A rom fölött évente változik
kukorica, cirok, takarmányrépa,
vagy napraforgó, repce, búza, zab,
amit a mélyszántás majd egybeforgat,
mint avart, szlávot, törököt, magyart
a mélyen szántó idő vasfoga,
s az első templom kövei közül
egy-egy darab mindig fölülkerül.

A rom fölött évente más terem,
a bomladék egymásra rétegződik,
megágyazott a bronzkor forradalma,
lebilincselte Róma vaskora,
majd ellepte rőt avar, szláv homok
– a csorva szláv szó, homokot jelent –,
rátelepedett Vata-Csolt fia,
s a lázadóból templomépítő lett.

A rom fölött évente feldörög
egy márkanév, egy aktuális John Deere,
a tarlószántás acélmestere,
letarolja, mint tatár és török
és pusztaképző államhivatal,
s a tisztátalan, ami összegyűlt,
a templomföld urnájába kerül,
lebonthatatlan törmelék közé.

Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

Tovább a kategóriában: « Lennél-e Tartomány »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned