Kommunikációs csend

Befalazva a némaság-toronyba
tízkörömmel
kivésni sziklalépcsőt
átkúszni érveim
rám omlott zúzalékán
s nem kapni kortynyi nedvet
kőporral telt tüdővel
kaparni rést magamnak
s lélegzetért
küszködve fényre érni:
meglátni keskeny ajkad
s közömbös arcodat.
Hajam kuszált
bőrömre horzsolások
véstek jelet
és megtépett ruháim
gyulladt szemem
te mit sem értve nézed:
ott a kulcs kezedben
és tárva áll az ajtó
üres lépcsővel
elárvult toronyhoz.

Gondolat se rezdül
csendvillánk ezüstjén.

Jámbor Magnetta

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Jámbor Magnetta

Tovább a kategóriában: « rebbenő Koldus az éjben »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned