Empátia

Kavicsmezőn tapod lábam,
lombbá nyújtózott levelek
integetnek napos sávban,
hívogatnak, nem mehetek.

Százholdas pagony a szívem,
belefér a kemény kő is.
Sorsvert létek terhét viszem,
három dimenzió őriz.

A lelkemben mindig csírát
bontanak a görbedt csontok,
zúzott testek, mondvacsinált
jólétből lett horizontok.

Sosem bírtam farkashorda
élére állt angyal lenni,
de ha bárki elém hordta
baját, megindultam. Ennyi.

Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Tovább a kategóriában: « Vasárnapi anyám Porszem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned