AZ OLAJÁG


Bezárultak a mélység forrásai
Mint szarvas a patakból, oltom
Szomjúságom az Isten-hitben
Kívánalmaim, levegőtlen, elhullnak

Szállunk a puszta mezoszférában
Piciny porszem remeg a polcon
Az ácsolt ladikon utazom a belvárosba
Szállunk. Alattunk hófödte hegycsúcsok

Felettünk az ég, bennünk a létra*
Távoli eszmék érkeznek postaládánkba
Alszik a kisded, irul-pirul Mária
A szűzanya szemében kioldódik a csend

Marasztaló utasok a peron végén
Megszólít az élő strasbourgi éjszaka
Szánón rám tekint a dóm kupolája
Démonaim kikerülhetem-e

Ültem a kőpadon a bunkertemplomban
Mint tépelődő, sötétes lelkű sith
Egyetlen bambuszszár úszott a vörös folyón le
Kevély láz égett a fülemben

Aztán hirdetni kezdték a békét
A Jóisten meg áldva áldani
A furcsa korszellem és a
Generációs lélek éneklőjét

Észhez tértem végre-valahára
A bozótos alól öreg vakond fülembe súgja:
Korábban is tehettem volna mindezt
Egy gangról leszólnak: maradjon csöndben

Kung-fu ce költözik a szomszédba
Gyapotról simítják le az újabb bámulatokat
A gerincvelő fölött sirály süvít végig
Lobban a tüdő, vár az utolsó kör

Egy zsömle, egy deka párizsi a fejadag
Porciómat oszd ki rendesen
Hű szolgája lettem az Istennek
Jussomat vissza többszörösen fizetem

2017. október 14.

* Weöres Sándor képe

Kőrösi Péter

1996-ban születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 2015-ben, azóta szociológiát hallgattam a Corvinus Egyetemen és közgazdaságtant a hollandiai Tilburgban. Jelenleg Alkalmazott közgazdaságtan szakon tanulok az ELTE-n.
Azt hiszem, valahol mindig is fogékony voltam a versírásra és mindenre, ami irodalom. Óvodás koromban írtam első rigmusaimat. Tizenöt évesen fedeztem fel, hogy tudok verset írni. Ekkortól olvasom nagy lelkesedéssel azóta példaképpé vált nagy klasszikusok – Kosztolányi, József Attila, Ady – költeményeit is. Manapság változó gyakorisággal költök, néha több verset gyors egymásutánban, máskor hetekig egyet sem.
Lírámban a lélek mélységeit kutatom, formákkal és alakzatokkal kísérletezem. Nem vetem meg a profánságot, de magam is jobb szeretem a letisztultabb, tompítottabb hangvételű verseimet. Kedves szabadidős foglalkozásom műfaji határok feszegetése.
Tulajdonképpen máig íróasztalom fiókjának, vagy inkább fiókjába, írom műveimet, bár többször jelent meg lírám és prózám a Fazekas Évkönyvben, illetve működtetek egy versblogot is Hétfejű Triceratops címmel. (Kisfiúként nagyon szerettem a dinoszauruszokat.)
A költészet mellett szeretem a zenét, a filmművészetet, a történelmet és a filozófiát. Tíz éven át tartó zeneiskolai tanulmányok után ma rockzenekarban énekelek és játszom gitáron. Édesapámmal is szoktunk együtt zenélni és énekelni otthon és színpadon is. Kedvelem a nyelveket, folyékonyan beszélek angolul és franciául; barátságban vagyok még a német, a holland, a török és az orosz nyelvekkel.
Becsületes keresztény embernek tartom magam. Gondolkodónak, aki hajlamos idealizmusra meg szélsőséges pacifizmusra is, de azért egy végső célra törekszik: hozzátenni valamit a világ fejlődéséhez.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kőrösi Péter

Tovább a kategóriában: « Olvadó tetten ért magad »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned