Csak a csend…

 

Csak a csend csöpög a csapból
s hallgatom
A ritmus monoton, altatom
magam
A hátán fekvő szörny szemében
fekete massza
Hiába kerül az álom
nincs okom panaszra

A szörny én vagyok

A szörny nem fél
te régen elmentél
Te gyermekkorom naiv lelkű énje
Ki a sötétséget elborzadva félte
Félte az éj karmos kezű rémét
S figyelte a csend tapadós sötétjét
mikor félni kell

De most csak én vagyok itt az ágyon
Túl a félelmen, túl minden határon
S lassan az álom ül lustán a fejembe
Mint a csobbanó csepp csapba gyűlő csendje.

Kocsis János

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Kocsis János

Tovább a kategóriában: « Ígéret Kevés Hellas »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned