Meghasadás


Giotto Campaniléje alatt hasadt meg a szívem,
nem kellett messze vinni, három sarok a Santa Croce.
Itt van Michelangelo sírja, meg Galileo Galileié,
Dantéé és Rossinié. Itt szórjátok szét a hamvaim.
Beszivárgok minden repedésbe, és egyszer talán
valakinek a cipőjén újra láthatom az álmom, a Campanilét,
s a Dómot, melynek nyolcszögletű, semmihez sem hasonlítható
kupolája szökell az égnek.

Így elég közel lesz szerelmem tere, a Piazza della Signoria,
a Palazzo Veccioval. Nyolc szintjét egy csodálatos pártázat
zárja le. Előtte Michelangelo Dávid szobra áll és egy ormótlan óriás.
Egy kis ugrás a saroktól a Loggia dei Lanzi, benne
Perseus a gorgófővel, bronzból, Benvenuto Cellini műve,
és sok más közt Giambologna Szabin nők elrablása, márvány.

A márványbetétes Dóm bejáratával szemben van a Keresztelőkápolna
a Paradicsom Kapujával, ahol a kétszer tíz aranyrelief az alkotókkal,
kis körön kibúvó fejeikkel: Lorenzo Ghiberti és fia Vittorio Ghiberti.
Az aranyreliefekből a kedvencem az egész reneszánszt magába sűrítő,
annak eleganciáját, levegőjét visszaadó Jacob és Esau története.

Itt pornak is nemes lenni.

Farkas András

Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében volt tudományos főmunkatárs. Jelenleg nyugdíjas. A magyar képzőművészet-pszichológia megteremtője, a művészetpszichológia egyetemi tantárgy magyarországi bevezetője a művészeti egyetemeken és a pszichológus képzésben. Nemzetközi jelentőségű kutatómunkájáért 2002-ben Takarazukában (Japán) megkapta elsőnek a világon az akkor alapított Baumgatren-díjat (Baumgarten az esztétika mint önálló tudomány bevezetője). 2003-ban professzori habilitációs vizsgát tett.

Tovább a kategóriában: « sokadik Móló Jóízűen »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned