(utolsó utáni versek)

(I.)


(csak így (le)zárójelben most már
– afféle záró megjegyzésként,
mint szürke füst a nagy láng helyén,
mi úgy tűnik, végképp kialudt)


(II.)

(avagy lobban még föl mégis láng?
ha van Élmény és Érzés, mi a
tüzet újra tudja gyújtani!...)


(III.)


(ha valamitől mégis lángra
kap: az már igazi csoda lesz!
– szürke monotónia közben)


(IV.)


(rutinná váltak a sorok már,
talán terápiaként írod
őket újra s újra papírra
– hátha kiírod magadból az
elfásuló közöny hangulatát!
ez vajon a végső reményed?)


(V.)


(ha még van némi reménység benned
a tompaság mélyén valahol!
ha még érzel igazán valamit!
amíg minden érzés el nem tompul...
– túl sok a „ha” és a „még” itten,
holott tán inkább: már megkéstem!
kifutott az Idő alólam)


(vajon maradt még tartalékod?
avagy kiürült flakon leszel?)
_______________________________

Marczinka Csaba

Rövid szakmai önéletrajz

1967-ben születtem Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán
végeztem tanulmányaimat.
Már ekkor írogattam, majd 1994-től egyre rendszeresebben publikáltam a
különböző lapokban és
folyóiratokban (Mozgó Világ , Élet és Irodalom, Magyar Napló például).
Több antológiában is
megjelentek verseim (pl. Igennem antológia). Első verseskötetem
1997-ben jelent meg "Előszó a halálhoz"
címmel az Alterrra Kiadónál. Második kötetem 2001-ben jelent meg "Ki
lopta el az ortho-doxámat? " címmel
a Littera Nova Kiadónál. Ezután hosszú szünet következett. A versek
mellett mind több prózát is írtam.
2017-ben meg is jelent "Örök Évi-fantáziák" c. kisregényem. S egy
nagyobb regényen is dolgozom. 2018 januárjában
megjelent harmadik verseskötetem "Dévaj Szent Feri és Matyinetti
őrmester" címmel.Ez utóbbi kötet főleg
epikus verseket tartalmaz. Kéne majd a lírai versekből is egy válogatás.


Marczinka Csaba

Legfrissebbek a szerzőtől: Marczinka Csaba

Tovább a kategóriában: « Emberi nyers Az ígéretre várva »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned