MAGYARSÁGUNK
- gondolatok az Anyaországból -

Mert tudunk sírva vigadozni
Nincsből is dúsan adakozni
Tudjuk a nótát húzni másnak
s gyomrunkat kiokádni másnap
Hazudni szent őszinteséget
Arcon csókolni mind ki sértett
Viselni fojtó némaságot
Kísértetként rázván a láncot

Mert tudunk némán keseregni
Előírás szerint örülni
Vágyainkat sorra kiölni
és mások vétkét kiböjtölni
Kezdetnek venni csúfos véget
mikor a tűzvész lángja éget
Vizet fúni az izzó ércre
sebzett szájjal sem térve észre

Mert józan érvet gúnyba fojtunk
Könnyen feledve amik voltunk
Szavak szárnyán magasba szállunk
s fentről csak törpeségre látunk
Megtépve cifra tollainkat
nagyobb madár a földre hullat
Hanyatt nézünk vágyón a Napba
s könnyezünk félig megvakulva

Mert tudunk ész nélkül ölelni
Gyilkosban szeretőre lelni
Önként nyújtani át a kardot
s megtörve nyögni a kudarcot
Vitázni önön-magunk ellen
bámulni ha szétzúz az ellen’
egyedüllét átkát sikoltva
de a barátság lángját oltva

Mert tudunk sajnos szívet ölni
széttépett húron hegedülni
idegen földre menekülni
s távolból holtan hazajőni
megszentelni e koporsókat
de megvetni itthon halókat –
s ha majd új fénnyel kel új Nap
hangosan értük sírni holnap

Mert tudunk kórusban beszélni
Névtelen ellenzékként élni
nem vallva semmit önmagunkra
Mondani: arany ócska lomra
S mert végül semmit nem találunk
tágranyílt ijedt szemmel állunk –
Kicsik vagyunk a lázadásra:
megyünk adó-tanácsadásra

S nem marad egyéb büszkeségünk:
mint az hogy mégis, mégis élünk! –
Magyarságunk töretlen, ékes!
Nincs köztünk senki aki vétkes –
Aki meg éhes: élhetetlen
Meghal mert háza ehetetlen
Temetjük Chopin-indulóra
Kenyér se kell a koporsóba

Jámbor Magnetta

Szerkesztés alatt...

Tovább a kategóriában: « Képére... Néma monológ »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned