HAZAVITTEM A HOLDAT

Valamikor rég, még aprócska voltam,
hazavittem az esti teliholdat.
Jött is szép csendesen, engedelmes volt,
mosolygott odafönt mint egy szelíd folt.

Nem tudtam akkor, a történelem fáj,
az időnek pedig rohanni muszáj.
Fogtam Mama kezét, a hold jött velünk,
hittem, valóság mindaz, mit képzelünk.

Ma már jól tudom, minden vers hiába
s gyerekként álmodni csupán átmenet.
De azóta sem láttam úgy a holdat,
és nem éreztem oly jól a lényeget.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Rablott gyönyör Lírai szédülés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned