Almafák


Otthon vagyunk e tárt világban
minden nemzetek között,
szabadságunknak nincs határa,
sorsunk nem röghöz kötött.

Ízlelgetünk más nyelveket
csodálunk idegen kultúrákat
formálódunk, elvegyülünk
ennyi kaland még nem árthat,

de vigyázat élő facsemeték,
kikben szunnyad almafák nedve
nem lesznek soha narancsfák,
azok közé ültetve se!

Gyökerünk, mint almafáé
igénytelenebb, de konok.
Beleívódtak vérünkbe
a küzdelmes, kemény századok.

Az anyanyelv velünk született,
tovább öröklődött, ránk tapadt.
Versbe írva vagy kőbe vésve
akárhogy is, de megmaradt.

Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « ősz van A harmadik, a harmadik »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned