Almafák


Otthon vagyunk e tárt világban
minden nemzetek között,
szabadságunknak nincs határa,
sorsunk nem röghöz kötött.

Ízlelgetünk más nyelveket
csodálunk idegen kultúrákat
formálódunk, elvegyülünk
ennyi kaland még nem árthat,

de vigyázat élő facsemeték,
kikben szunnyad almafák nedve
nem lesznek soha narancsfák,
azok közé ültetve se!

Gyökerünk, mint almafáé
igénytelenebb, de konok.
Beleívódtak vérünkbe
a küzdelmes, kemény századok.

Az anyanyelv velünk született,
tovább öröklődött, ránk tapadt.
Versbe írva vagy kőbe vésve
akárhogy is, de megmaradt.

Kondra Katalin

Tündérország Csíkszereda nevű városában születtem 1975 tavaszán. Ha valaki még nem tudná, Tündérország Erdélyben van, ahol Benedek Elek apó élt, írt és mesélt. Én is ezeken a meséken nőttem fel. Kilenc évesen már verseket írtam és történeteket. Kedvenc tantárgyam az irodalom volt, ezen belül pedig a fogalmazás. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd mások is fogják olvasni alkotásaimat. Az írás nem csak örömforrásom, hanem életemnek értelmet adó tevékenysége is. Az, hogy ezt másokkal is megoszthatom, olyan, mint kávén a hab.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « ősz van A harmadik, a harmadik »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned