Tél

 

tócsákon vékony zsírpapírjég
fagyra terítve lámpafény
egy ág gombolja porhó-ingét
átlépünk omló függönyén

jégcsapfogakkal ránk vicsorgó
ősállat ínye az eresz
páncélos torka az imbolygó
fényben borostyánpikkelyes

kerítéslécen hermelinként
lopakvó szellő siklik át
s mohón szaglássza alvó cinkék
hóra-hullt csillaglábnyomát

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned