Hargitai Advent
2010. december 21.

Hargita tetején áll egy ős öreg fa,
Annak oltalmában pihent meg Mária.
Tombolt a förgeteg, szél hordta a havat,
A nagy fának alja mégis száraz maradt.

Sűrű, sötét felhő fedte a csillagot,
Betlehembe utat bizony nem mutatott.
Mégis fény ragyogott be az éjszakába:
Csodafiú szarvas ezer gyertyaszála.

A nagy fényességre az erdei vadak
Máriához gyűltek mind a nagy fa alatt.
Szarvasok és nyulak, medvék és farkasok
Bújtak mellé, szájuk mind meleget hozott.

Kitisztul az idő már kora hajnalra,
Csodaszarvas háton ment tovább Mária.
Harkály kopogása jelezte az utat,
Ami Betlehembe, Józsefhez eljuttat.

Utoljára frissítve:2017. december 03., vasárnap 21:05
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Téli este Régmúlt katonakarácsony »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned