A város szélén

Hajszálerekkel átszőve a város,
betontestében ember-vér kering,
álmosan szuszog a csatornák rácsos
foga közt a gőz, és egekbe ring.

A régi tűzfalak bőre ráncos,
cirádái közt golyónyi sebhelyek,
a kéményekből mint puha vánkos
dagad a füst, csontos ágak közt lebeg.

A park füvére lecsepeg az árnyék,
és padhoz simul mit belevéstek,
kis sétaútra épp pislogva ráég
a holdfény, mint libbenő kísértet.

A bokrokon lóg az est dohos szaga,
a villamossín nedvesen ragyog.
Toporog türelmetlen az éjszaka,
és elindul a házak közt gyalog.

 

Cs Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs Nagy László

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned