Szellemirtás a paplakban

Ösztövér, koros plébános fekete ruhában. Íróasztalán szöszmötöl, könyvel. Arca keserű, kiábrándult. Egyszer csak megtorpan, felemelkedik, körülnéz és tétován elindul a bejárat felé. Felhúzza a vállát, megrázza a fejét, legyint, visszaül.
Halk kopogás. Újra az ajtóhoz megy.
Plébános: Ki az Isten lehet ilyenkor?!
Kinyitja az ajtót körülnéz, nem lát senkit, holott Jézus ott áll az ajtóban.
Plébános: A fene egye meg, ki az Isten szórakozik velem? Hanyadszor hallom?
Méltatlankodva visszaül. Próbál elmélyülni a munkában.
Jézus közben áldásra emelt kézzel áll a plébánia ajtajában, majd belép, odamegy az asztalhoz, megáll és széttárt tenyérrel a sebeit mutatja.
Plébános: Mi a fene, árnyék ez, vagy így romlik a szemem? Mi az Isten van itt? Gyenge a körte?
Jézus közben egészen közel lép és a szeme elé tartja vérző kezeit, majd lábain lévő stigmákat.
Plébános: A legyek, a legyek azok. Rovarok, vagy mi a fene lehet ez, nem látom, nem érzem.
Jézus egyre tanácstalanabb.
Plébános: Az elszámolást meg kell csinálnom még este. Jaj, Istenem.
Jézus felfelé néz.
Jézus: Atyám, rossz házba küldtél?
Jézus a plébánosra néz.
Jézus: Fiam, én vagyok!
Plébános: Nem, tudom, olyan ideges lettem valahogy. Na, jó ebből elég volt!
Jézus: Testvérem…
Plébános telefonálni kezd.
Plébános: Halló, halló, halló, szellemirtó?
A távolból hallatszik a Szellemirtó hangja.
Szellemirtó: Halló, halló!
Plébános: A szellemirtóval beszélek?
Szellemirtó: Igen.
Plébános: Plébános vagyok.
Szellemirtó: Igen?
Plébános: Mond ez magának valamit?
Szellemirtó: Hát, ha a keresztnevét is mondja…
Plébános: Marha…!
Sz: Plébános Marha… jó. Magnak is megvan a keresztje, úgy látom.
P: Persze, mert a plébános vagyok. Már, bocsásson meg, ez a szakmám. Egyébként Gábriellnek hívnak, mint az arkangyalt, de ez most lényegtelen.
Jézus az égre emeli tekintetét.
P: Szeretném, ha azonnal idejönne, mert itt valami probléma van. Valami rossz szellem idegesít. Tudja, amúgy is nehéz gyerekkorom volt… meg pszcihiáternél is voltam már, szóval… itt valami nem stimmel.
Sz: Jól, van, jól van. Nyugodjon meg, készítsen elő pálinkát!
P: Pálinkát!?
Sz: Szóval, Plébános Gábriell, milyen utca, hány szám?
P: Várjon, várjon, mennyi lesz ez? Kiszállási díj van?
Sz: Tizenkétezer forint.
P: …és ÁFA?
Sz: Ha nem kér számlát akkor nincs. Egy ötvenes lessssz… a vége.
P: Ne vicceljen, szakmabeli vagyok.
Sz: Oh, különben hatvan lenne…
P: Oké, siessen!
Sz: Várjon, várjon, a címet nem mondta… vagy Plébános Gábriell utca?
P: A cím? Hát, a címet azt nem tudom, a templom mellett lakom, majd idetalál valahogy. Jöjjön toronyiránt!
Sz: Hát, jól van. Nyissa ki az ablakot és ajtókat mindenképpen!
P: Miért? Az előbb is kinyitottam, de nem volt ott senki. De oké.
Sz: Indulok.
Plébános a telefont leteszi.
J: Atyám, bocsánatodat kérem erre az emberre, mert hiába esküdött fel a szolgálatodra, nem tudja, mit cselekszik.
A kép megmerevedik. Eltelik egy kis idő. Kopognak.
Plébános felpattan, mosolyog, széttárja a kezét. Elindul az ajtó felé.
P: Végre egy ember… nagyon vártam, már nagyon vártam. Jöjjön be!
Szellemirtó belép. Szivar lóg a szája sarkából, kezében egy szobaantenna.
Sz: Csiszár vagyok, Krisztián. Csiszár. Csiszár.
P: Ez a szakmája, igen? Nem, a neve, mert persze, maga a szellemirtó. Világos!
Sz: Csiszár.
P: Akkor most megmutatnám magának…
Sz: No, de kérem!
P: … de persze, nem tudom megmutatni, de hogy valami van… mert nem stimmelnek a dolgok.
Szellemirtó körülnéz és a szivarfüstöt a pap arcába fújja.
Sz: Nem csodálom, nem csodálom. Ez paplak, vagy mi az isten?
P: Ez az. Isten lakja, Isten pap lakja, vagyis Isten papja lakja. Szóval paplak. Nem tudom megmutatni, de valahogy nem stimmelnek a dolgok.
Sz: Aha… akkor vágjunk bele! Hoztam ezt a gépet…
P: Nem iszunk előtte valamit?
Sz: Jaj, dehogy nem. Majdnem elfelejtettem. Ez a rutin.
P: Éretem én, ne értsen félre, én szőrszálhasogató vagyok. Szóval… Meg tudja, a cölibátus, meg ilyesmi. Apám megvert 5 éves koromban, ekkor aztán minden összedőlt.
Sz: Aham, értem én is. Erre a gépre nagyon vigyázzon, mert egymillió rajta a lízing és csak kettő van belőle.
P: Magának van kettő? Vagy az országban?
Szellemirtó mutatja a két antennát.
Sz: Nem, hát itt van egy meg itt egy, látja?
P: Jó, hát figyeljen, gondolom, már sejti miről van szó. Lehet, hogy mégse ketten vagyunk.
Pap közben két kupicába pálinkát tölt.
P: Nem tegeződhetnénk, inkább?
Sz: Persze, mindenképpen… de kivel?!
P: Engem is lehet tegezni, engem mindenki Tegez, úgy szokták mondani: Menjél Te a picsába!
Sz: Azért én nem szeretem a viccet.
P: Nem vicc, ez halál komoly. Így szokták mondani. Na jó, igyunk. Isten! Isten!
Sz: Isten, Isten.
Jézus odalép és felemel egy harmadik kupicát.
J: Atyám a Te nagy dicsőségedre!
Szellemíró és Plébános a kupica után emeli a fejét.
Sz: Tényleg van itt valami.
P: Mondja, nem lehetne kicsit kevesebb, úgy értem, kicsit olcsóbb...?
Sz: Ezek után? Mikor már ittunk?
Szellemirtó köhög, meggyújtja kialudt szivarját. Jézus eloldalog a sarokba a szivarfüst elöl.
Sz: Azt az istenit, de erős!
Plébános megveregeti a Szellemirtó lábát.
P: A polgármestertől kapom sutyiba’.
Sz: Tudod, korábban, még mikor rovart irtottam, kinyomtam a négy sarokba a csapvizet, oszt úgy mindenki jól járt. Nem volt szennyezés, nem volt kiadás, a bogarak se szomjaztak, de ez azért bonyolultabb.
P: Tudom, a régi szép idők.
Plébnos leül az íróasztalhoz és a papírjaira néz. Jézus elé tartja a kezét. Plébános tüsszögni kezd.
P: Nem stimmel valami. Valami bűzlik, valami nagyon bűzlik.
Sz: Beállítom a gépet. Minden rendben lesz.
P: Állítsa be, állítsa be, minél hamarább!
Sz: Ez a hármas verzió, nem kell bedugni.
P: Na! A részletekre nem vagyunk kíváncsiak.
P: Nem zavarja magát a….
Sz: Az interferencia?
P: Nem, a füstre gondoltam. Ne értse félre, én is dohányoztam, attól vagyok ilyen girnyó.
Sz: Ez a szakma része, tudja. Bejött ez a csótányirtásnál is, csak ott vízpárával.
P: Magának nem furcsa itt valami? Napok óta érzem.
Szellemirtó szivarral a szájában, alig érthetően hadar:
Sz: Négyzetcentiméterről, négyzetcentiméterre átvizsgáljuk a területet.
P: Ezt most nem értettem. Szép magyar beszéd, tudja.
Jézus mindeközben sikertelenül próbálja magára felhívni a pap figyelmét.
Sz: Igen, azért mert tele van a szám szivarral. Még jó, hogy itt balra hiányzik egy fogam, oda tudom tenni a szivart.
Szellemirtó közben elkezd fel alá sétálni az antennával. Akkurátusan méregeti a sarkokat, csavargatja a szobaantenna gombjait.
P: Mondja, ezt tanítják valahol, vagy autodidakta?
Szellemirtó a pap felé fordítja a műszert és felkapja a fejét.
Sz: Na, itt van valami! Ja? Csak maga az?!
P: Nem stimmel itt valami.
Sz: Nézze uram, az a helyzet, hogy akárhogyan is keresem, nem találok itt semmit.
P: Persze, hogy nem talál, mert maga egy kókler…
Sz: Dehogy vagyok kókler…
P: … a kiszállási pénzért, amit nem lehet részletben fizetni…
Szellemirtó közben majdnem fellöki Jézust, aki nem győz elhúzódni előle.
P: Tiszta ideg vagyok…
A pap odalép műszer mögé, hunyorít, pislog, próbál benne bármit is látni. Jézus közben közvetlenül eléjük lép és áldásra emeli a kezét. Szellemirtó a gépen keresztül Jézusra fújja a füstöt.
P: Ugye, hogy bűzlik itt valami?
Jézus imára kulcsolja a kezét.
J: Adj szemet nekik Uram, hogy lássanak!
Sz: Na, hát az a helyzet, hogy lehet, hogy frissíteni kell a szoftvert… van itt egy kis internettye?
P: Az van. Azt kapom a polgármestertől, feketén. Ő egy nagyon jó ember. Na, jöjjön, üljön ide. Gyorsan frissítsen. De, nehogy valami gyerekpornó oldalra tévedjen, mer abból bajom lehet. Mármint azt mondják, ott sok a vírus. Érti, miről beszélek. Mer lebukok, oszt vége.
Sz: Úgy kell ezt csinálni, hogy fogjuk ezt a kábelt és bedugjuk az internetbe. Nem, megy, nem megy…
Szellemirtó, ide, oda dugdossa a kábelt. Egyre kétségbeesettebb.
P: Ez nekem nem kerül pénzbe, ugye? 50 ezer forint és abban benne van minden, még a kiszállás is ugye?
Sz: Dehogynem, eddig tökéletesen működött a gép. Most maga miatt kell frissíteni, az külön hozzá jön.
P: Hmmm... hmmmm… Krisztus szolgájával úgy látszik minden meg lehet már tenni.
Sz: Meglehet. Például meg lehet kérni arra, hogy még pálinkát öntsön.
P: Amíg a készlet tart, ugye, hát…
Pap pálinkát tölt. Szellemirtó elmélyül a képernyőben.
Sz: Valami ismerős nekem itt. Végre. Na, jó, akkor ezt áttöltjük. Pikk.
Szellemirtó felemeli az antennát, átnéz rajta, miközben Jézus a paphoz simulva próbálja felhívni magára a figyelmet.
P: Nem tudom, mi az Isten, de valami van.
Sz: Na, most már jó.
Szellemirtó a szivart kivéve a szájából, forgatja a gépe, vizsgálódik, nézelődik. Jézus közben áldásra emeli a kezét. Szellemirtó hátralép és felkiállt.
Sz: Jaj, Istenem!
Pap mellélép, és szintén felkiált.
P: Jaj, Istenem! Ismerős ez az arc.
Sz: Volt itt egy Jézus Krisztus plakát, amikor bejöttem…? Mer most van.
P: Ismerősnek tűnik, ez Krisztus. Ennyi idő után, újra itt és éppen itt, az Isten háta mögött.
Sz: És rajta a Torinói lepel! Épp a múlthéten láttam a Vaterán, de az nem volt ilyen szép…
P: Az nem volt eredeti! Átverik az embereket.
A pap odalép Jézushoz és megtapogatja. Belenyúl a sebébe.
P: Ez az Ő sebe! Ez viszont eredeti. Atya Úristen! Maga Jézus Krisztus.
Sz: Én nem! Én csak Krisztián vagyok. Amúgy is tegeződtünk nem?
Pap Jézushoz:
P: Te jó isten! Te lennél Jézus Krisztus.
Sz: Na! Akkor hozzáláthatunk az irtáshoz!
P: Mihez?! Megőrültél? Hát ez Jézus Krisztus!
Sz: Mi az isten?
P: Hát arról szó se lehet. Tudod, mit fog hozni ez a plébániának?
Sz: Tudom, szétvagdaljuk és a Vaterán eladjuk ereklyének a darabjait.
P: Hát, búcsúhely lesz, ide milliók fognak járni.
Szellemirtó a zsebét csapkodva:
Sz: Ide fognak milliók járni…
P: Nem, szóval, hogy… állapodjunk meg tisztességgel, ittál egy kis pálinkát, nem is olyan keveset, láttad személyesen Jézust… hogyha elmész most innen békességben, akkor megkapod az egész pálinkát. Szóval, ne legyen irtás, az irtó ciki lenne.
Sz: Láttam egy filmet Jézusról, azon nem ilyen volt a szeme.
P: A filmeknek nem kell mindent elhinni. Szó se lehet róla.
Sz: Nekem muszáj intézkednem, ezt az irtást most elvégezzük. Én azért jöttem, hogy kiirtsam.
P: Én meg azért, hogy megvédjem Jézust, csak a testemen keresztül.
Sz: Láttad a filmet? Szellemirtó, érted: szellemirtó.
P: Nem tudtam, hogy kiről van szó…
Sz: Hát rólam, szellemirtó, érted?
P: Nem fogja senki elhinni, Jézust élve kell megmutatni.
Sz: Nem, ez nem így működik…
Lökdösődnek. Pap elesik és beveri a fejét, és meghal. Jézus mélységes zavarban van. Elképedt arcot vág. Szellemirtó megvizsgálja a hullát. Arrébb löki Jézust:
Sz: Menj innen!
Szív egy nagyot a szivarból. A fejét rázza és csomagol.
J: Megértem fiam, mit érzel.
Sz: Nem fizetsz mi? Na, ez megint nem fizet, és ez sem fizet. Megyek a csodába, ma is jobb lett volna csótányt irtani.
Szellemirtó feldúltan elrohan.
Jézus odalép a holttesthez és feltámasztja:
J: Kellj fel fiam és járj, megbocsátok neked!
Pap feltámad és feláll.
P: Jézus! Kedves Jézus… jaj… mivel tartozom?
Meghajlás.

Vékás Sándor

Bemutatkozás

Vékás Sándor (1972, Debrecen)

1990 óta írok verseket, novellákat. Írásaim korábban különböző napilapok irodalmi mellékleteiben, jó ideje inkább a világhálón jelennek meg. A kétezres évek közepén a Magyar Elektronikus Könyvtár két illusztrált gyermekversemet ajánlotta az akkor induló International Children's Digital Library: ICDL (en.childrenslibrary.org/), azaz a Nemzetközi Digitális Gyermekkönyvtár figyelmébe, ezzel alapozva meg a gyűjtemény magyar nyelvű részét. Munkáim az utóbbi években elsősorban honlapomon (www.vekas.hu), mostanában leginkább a Facebookon (a Vékás Sándor írásai csoportban) jelentetem meg. Tagja vagyok a Szecsődy Péter vezette írókörnek, jelen vagyok több internetes irodalmi fórumon. Jelenleg első verses kötetem 2016-os kiadását készítem elő.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vékás Sándor

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned