Ma szeretném elmondani, hogy...

mi van a három pont után, miért
bolyongok, pedig itt lakik
bennem. Igazgat, sújt, emel
és naponta újraszül. Tettekké alakít,
szavakká bont, így rajzol velem
jeleket. Bekerít, de létrát ácsol
és padlást, eget. Mászhatok, vagy
földön ülhetek. Minden ébredés után
be kell kopognom magamhoz,
akár egy idegen utazónak, aki szállást
kér arra a napra. Beengedem és együtt
elindulunk a három pontokból
lerakott macskaköveken.

(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)

Utoljára frissítve:2017. november 05., vasárnap 17:29
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Én(ek) Pessoa fája »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned