Veled a hajnal

A hajnal kicsordult, mint a vér,
a kertre verőfénnyel lángolt,
szomjasan itta a sok gyökér
a cseppeket, fényektől kövér,
édes, narancsos színű nyár volt.

Ezer illat szédelgett velem,
hajadba túrtál, a mozdulat
körbetáncolt mint omló selyem,
álmod átlibegett szertelen
belém, kis létté vált gondolat,

bőrödre csillant ablaküveg
zenét játszott szemem tüzével,
s a takarómeleg szédület,
mint mustos ízű gyönyörszüret,
keveredett ajkad ízével.

Cs Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs Nagy László

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned