ÁLLÓKÉPEK

1.

A szavak
valahol kívül maradtak.
Csonkított emlékeinknél
guberál a közelgő tél,
s kéményfüstökbe rejti el,
mit egy-egy sóhaj felemel.

2.

A hiány
nehéz és hangtalan. Ahány
lázadás, annyi fék pihen,
vagy titkos jelképpel üzen.
A jól megtanult tagadás
hitünknek jólét árkot ás.

3.

A vágyak
szerelmet hazudva hálnak.
Remegő pillanatba lép
a szemhéjunk mögötti kép:
egybeforrt álom és való,
mint testen puha takaró.

4.

A csöndek
elém magvakként terültek,
s míg belőlük szedegettem
virágsziromnyi szükségem,
a kudarc, hogy tűrje a gúnyt,
gyönge levelek alá bújt.

5.

Az elme
tetteink örök fegyelme,
mégis merész és oktalan.
Kontrollt nélkülöző harcban
tüntet az önző létezés,
kardja álszent semmittevés.

Utoljára frissítve:2017. november 05., vasárnap 17:25
Arany-Tóth Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Arany-Tóth Katalin

Tovább a kategóriában: « Táv-Irat mestermű »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned