NÉLKÜLED

A harangzúgás mélységébe rejtelek.
Nélküled-csöndbe hull a ki nem mondott szó.
Hiába fednek mesterséges rejtjelek,
lépted szívdobbanásomban számolható.

Kergetek álmot, s lelket kínzó perceket
– szívembe duzzadnak, mint áradó folyó.
Lelkembe temetem hangtalan éneked,
hogy higgyem: csak feledni s elfogadni jó.

Álmaimban gyakran látlak és kérdelek:
– Ugye a békesség selyme tapintható?
Mosolyod utánam kacsint, s mint kisgyerek,
úgy kacagsz - összevegyül álom és való.

Körbe-körbe futnak a megfakult képek,
keringnek veled, s még hallom, mi hallható.
Nélküled lenni mégis, örökké félek.
A csöndeket nem hagyja élni semmi szó.

Arany-Tóth Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Arany-Tóth Katalin

Tovább a kategóriában: « Elágazás mestermű »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned