RACHMANYINOV

Kevés a szó, hogy leírjam ezt az örömöt
Melyet mintha egy másik élettől örökölt
Volna a nyár
Aki még vár
Vár, mert nem tudja, hol ér véget
Az öröm
Tündöklő kristály, míg el nem töröm
Uram, tudom: te magad vagy
E pillanat, e nüansz
Egy régi orosz dalból kinyert fény
Aranymázas porcelánedény
Feltámadt hullámat kicsavarván, alátartva
Belécsurog a ki nem szítt vér
Legyőzhetetlenül
Mint oly régen, az orgonafa alatt
Lám, az ősi erő mostanáig megmaradt
A test még ezentúl is százszor megtörhet, de
A lélek már nem
(Miért: hogy a fájdalmat oly szépen meg tudom festeni
S az örömöt csupán
Ily sután)
Uram, érd hát be ezzel:
Hitemmel

Kőrösi Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Kőrösi Péter

Tovább a kategóriában: « VÉDTELENÜL Esti óda »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned